logo

XVI December AD

A család (familia)

Mint sok más birodalmi, társadalmi, államhatalmi megfogalmazásban, úgy a Római Birodalom felfogásában is a család, a familia volt a legfontosabb és az első számú társadalmi egység. A római felfogás szerint a familia a paterfamilias hatalma alatt állt. Külső megjelenési formája volt a heredium, ami magába foglalta a családi házat, családi tűzhelyet és a családi szentélyt (Lararium). Mindez jogi szempontból egy társadalmi alap külső védelmének megjelenítése volt.

A legkisebb és legfontosabb társadalmi szint, a család fölött volt a nemzetség, a gens. Eredetileg csak a patríciusoknak volt nemzetségi beosztásuk, így mint gens, nemzetségi fogalom rájuk vonatkozott.
Valószínű, kezdetben a vérségi kötelékek szerint alakultak ki, formálódtak, majd, amikor a plebs is nemzetségekbe kezdett szerveződni, akkor megjelent a római világban is a mesterséges tagozódás. Ennek bizonyítéka az, hogy 10 család alkotott egy nemzetséget, 10 familia lett egy gens.

A gens maradt aztán a legnagyobb társadalmi egység, amelyre egy-egy csoport eredetét vissza lehetett vezetni. Természetesen, az idők folyamán megerősödött és fontos szerepet játszott nem egy római nemzetség, és mindezekkel szemben számos római gens jelentéktelenné vált, elveszett a névtelenségben.

A Kr.u. III. századra a következő patrícius nemzetségek voltak ismertek és befolyásosak a római császárságban: Fabius, Aemilias, Cornelius, és mellettük a szabin eredetű Claudius, meg Valerius nemzetség. Ezek mellé emelkedett a plebejus Publilius, (amely nemzetségből Q. Publilius Philo négyszeres konzul, valamint a lex Publilia szellemi atyja volt), és Atilius gens (M Atilius Regulus az első pun háború hadvezére volt és kétszeres konzul).

Az idők során néhány patrícius és plebejus család annyira összefonódott, hogy kialakult mindkét rendben egy-egy ága, például a Veturius és Fabius családok esetében. Itália néhány városából a vezető családok bekerültek a senatori rendbe, mint például Plautius Tibur városából, Mamilius, Fulvius és Coruncanius Tusculum városából, Otacilius Beneventumból.

Ahogy az arisztotelészi eszme meghatározta a római férfi-nő viszonyt, úgy a római nő jogi helyzete is ennek függvényében látható a családban, a familiaban. Láthattuk, a római társdalom alapegysége a család volt, és a családban a rendet a mos és fas (az erkölcs és az istenek) jelentették. A római nők a pater familias alatt álltak, és így personae alieni iuris volt a családban a jogi helyzetük. A római nőknek nem volt politikai joguk, az pedig azt jelentette, hogy nem lehettek családfők vagy gyámok, tanúként sem szerepelhettek egy-egy szerződésnél, sőt perben sem lehettek képviselők.
Legtöbb esetben válás után is gyámságban maradt. Önálló vagyonát ugyan kezelhette, de sokféle jogi esetben gyámjának kegyessége vagy hozzájárulása kellett. Egy tradicionális római családban az időskorú szülőket felnőtt gyermekeik gondozták, tartották el, egy ideális családban mindez természetes és megszokott volt. Ha meghalt a férj vagy nem maradtak gyermekek, ez a szociális háló megszűnt.




Ötvös Koppány Bulcsú