logo

XXII September AD

A házasság a császárság korában

A római császárság korában, a családban, a társadalomban a nő alárendelt szerepet játszott, és ez a házasság tekintetében is ugyanúgy érvényesült. A római irodalmi források általában kétféle nőtípusról beszélnek a házassággal kapcsolatban: akit elvesznek feleségül és családanya lesz, és akit nem vesznek el feleségül.
Ezek alapján alakult ki a kétféle Vénusz-kultusz is. Előbbi, azaz a feleségek, családanyák, a matrónák segítője, pártfogója a kegyes Vénusz. Catullus egyik fiktív lakodalmi énekében erről a kegyes Vénuszról mondja, hogy „az érdemes nászok összekötője.” Utóbbi, vagyis a nem kegyes Vénusz a „furtius amor” istene, aki megnyitja az érzékeket. Ő a prostituáltak, a felszabadított rabszolganők segítője, a Venus Erycina.

A római világban azt a nőt, aki törvényes házasságban élt, aki tisztességes és hűséges feleség, családanya volt mater familiasnak tekintették. Ezt a családanyát erkölcsi élete, tisztességes viselkedése, hűséges magatartása megkülönböztette, sőt elválasztotta a többi nőtől.
Az ilyen családanyát, matrónát személyében is tisztelet övezte, de – mint egy társadalmi csoportot – fontosnak és nagyra tartott a közösség, hiszen bennük látták a római családok, az állam folytonosságát. Így nemcsak társadalmi szerepük nőtt meg, hanem tiszteletük is. Különösen fontosnak látszott a matrónák feladata a római világ vezető rétegében, az ordo senatorisban, ahová bele kellett születni. A polgárháborúk és a prostitúció azonban kikezdte, fellazította ezt a római, elit társadalmi csoportot, és nem egy szenátori vagy lovagrendi családban jelentkeztek demográfiai gondnok.

A római házasság formája megváltozott a principatus idejére, de a házasság alapszemlélete továbbra sem az egyéni érzelmek, az egyéni vonzalom volt. A római házasság meghatározója akkor sem a házastársak szerelmi vonzalma volt, hanem sokkal inkább üzlet. Ebben az üzletszerű házasságban a nő általában az egyik manusból átkerült a másik manusba, azaz az apa hatalmából a férj hatalmába, és legtöbbször a nőt meg sem kérdezték, hogy mindezt akarja vagy sem.

A római családszemléleti felfogás szerint ebben az atya-férj párbeszédbe, üzleti alkuba nem szólhatott bele olyan, aki nem ura érzelmeinek. Márpedig a római világban a nőket ilyen csoportnak tartották.
Nem volt ritka eset az sem, hogy egy nő egyik férj hatalmából átkerült a másik férj hatalmába. Így történt ez például az ifjú Cato családjában is: miután Marcia, felesége szült neki gyermeket, Cato átengedte feleségét barátjának Hortensiusnak, majd barátja halála után Marcia visszament Catohoz.

A társadalom fejlődése mindig meghatározta az ún. társadalmi csoportok, egységek alakulását. A római világ korában sem volt ez másképpen. Egy idő után a manus-házasságok mellett megjelentek a manus nélküli házasságok, sőt az utóbbi majdnem kiszorította az előbbit. Ennek lett a következménye, hogy a nő, mint házastárs, már nem maradt a férj hatalma alatt.

Kétféle, házassági típus alakult így ki:

1. ha addig a nő hatalom alatt volt, akkor házassága után az addigi agnatióban maradt,
2. ha önálló volt, házasságában is megtarthatta önállóságát, és így vagyonát is.

Csakhogy ez az ún. női önállósodás a házasságban nemcsak a római nők jogait erősítette, hanem az addigi családszemléletet is megváltoztatta és átalakította a családi struktúrát. Abban az időben gyakori volt, hogy számos család költözött vidékről városba, így ott egy új élethelyzet alakult ki, megváltozott a matróna szerepe a családban. Addig, mint egy domina irányította a házi munkát, a gazdaságot a mindennapi életben. Ahogy városba költöztek, csökkent ez a feladat, kisebb lett vagy teljesen megszűnt a ház körüli teendője a nőnek, és így több ideje volt önmagára.

Ezek a városi nők a görög nőkhöz hasonlóan individualizálódtak, többet foglalkoztak kultúrával, szórakozással, szépítették magukat, és sokkal többet adtak önmagukra. Anyai feladatukat, családfenntartó hivatásukat ugyan nem adták fel, de úgy jelentek meg most már a római társadalomban, mint individuumok. Az addig megszokott családmodell felbomlása, a nő besorolásába bekövetkezett változás, erkölcsi problémákat is felvetett a római társadalomban.

Ahogy módosult, változott a megszokott, tradicionális női szerep, úgy a nők között megmutatkozott az igény egy másfajta társadalmi funkció elérésére, betöltésére. A nő most már önmaga kívánt lenni, és ez nem maradhatott hatástalan a család, a férfi társadalmi helyzetére nézve sem.
A férfi ezentúl is fenntartotta a családot, de a fellazult családi kapcsolatban gyakran engedett teret érzelmeinek, egyre többször fordult elő rövidebb vagy hosszabb ideig tartó személyes kapcsolat a családon kívül.

A házasságon kívüli kapcsolatokban részt vevő nők élete is változott, elszakadtak hagyományos feladataik teljesítésétől, ezzel szemben új kapcsolataik révén meggazdagodtak, sőt némelyik gazdasági, pénzügyi függetlenségre tett szert, és így még hatalomhoz is jutott.



Ötvös Koppány Bulcsú