logo

XIII December AD

Emancipált nő

A keresztény korszak kezdetén a római matron már nem függött teljes mértékben a férjétől. A győztes hódító háborúk következtében annyi rabszolga került a házakhoz, hogy már nem kellett neki felügyelnie a háztartási teendőket. Hozományának köszönhetően gazdaságilag is függetlenné válhatott, így maga választhatta meg teendőit. Sőt, sok matron már a hagyományos társadalmi funkció, a gyerekek világrahozatala ellen is berzenkedni kezdett.

Súlyos válságba is került Rómában a népszaporulat kérdése: egyre több nő utasította ugyanis el, hogy vállalja a szüléssel és az anyasággal járó kockázatokat. A matrona lelkiismereti szabadsággal is rendelkezett a nők hagyományos védőszentjei - Iuno, Pudicítas vagy Bona Dea - mellett a római asszonyok szívesen fordultak idegen vallások istenségei felé. Sokan látogatták például az egyiptomi származású isten, Ízisz, a termékenység istenének szentélyeit.

Többségükben nők tértek át a zsidó, majd a keresztény hitre. Az effajta női emancipáció egyedülinek számított az antik társadalmakban, és maguk a római férfiak sem nézték azt jó szemmel. Szerintük ugyanis a feleségnek az a dolga, hogy Otthon szőjön-fonjon, és lássa el a háztartást A nők rossz jellemének, különleges követeléseinek, költekezésének felhánytorgatása állandó témájává vált a beszélgetéseknek. Az idősebb Cato szerint minden nép a rómaiaknak engedelmeskedik, a rómaiak pedig a feleségűknek.