logo

XX Junius AD

Lanam fecit – A szövés-fonás mint női erény a rómaiaknál.

A rómaiak legfontosabb textil-alapanyaga a gyapjú volt. Kiemelkedő fontosságát az irodalmi művek is tükrözik, amelyekben a gyapjú (lana) olykor egyszerűen a ”ruha” szinonimájaként jelenik meg.
A rómaiak elsősorban a birkagyapjút használták fel, amely különféle előkészítési fázisokon ment keresztül, mire elkészült a végtermék, a további felhasználásra kész szövet. Némelyik munkafolyamatot asszonyi munkának tekintették, amely hagyományosan az otthonhoz kötődött.

A textil-előállítás kifejezetten női munkaként való felfogása nemcsak a római társadalom sajátossága volt, hiszen sok más ókori kultúrában, a legkülönbözőbb területeken is ez volt a meghatározó hagyomány. Jelen cikk azt vizsgálja, hogy a textil-, és különösen a gyapjú megmunkálás mint hagyományosan női munka miként szolgált egyúttal a női erény szimbólumaként. A gyapjúval foglalatoskodó nő ugyanis a római társadalom állandó eszményképe volt, amely mind az irodalmi, mind az epigráfiai és ikonográfiai forrásokban megjelent.

A textilmegmunkálás folyamatában a nőkre hagyományosan a szövés illetve a fonás feladata hárult. Ezek jellegükben különböző munkák voltak, és különböző képességeket követeltek azoktól, akik végezték. Fonni szinte bárhol lehetett, a házban is, tekintve, hogy e tevékenységhez csupán egy kicsi és meglehetősen egyszerű eszközre, a guzsalyra volt szükség.
A fonó nő bárhová magával vihette e könnyű szerszámot a házban, vagy akár azon kívül is, nem volt szükség külön erre a célra berendezett helyiségre vagy műhelyre. Olyan tevékenység volt ez, amelybe akkor is érdemes volt belefogni, ha csak kevés idő állt rendelkezésre, ami lehetővé tette, hogy a nők más házimunkákat vagy akár gyermekfelügyeletet is ellássanak mellette. A fonás egyike volt azon tevékenységeknek, amelyeket rá lehetett bízni a rabszolganőkre (ancillae), s amelyhez más munkák elvégzéses után vissza lehetett térni.

A szövés a fonásnál jelentékenyebb fizikai erőt kíván. A hagyomány szerint ez volt az egyetlen nehéz munka, amelyet a római asszonyoktól elvártak. A feltételezhetően a Város alapításának idejéből származó hagyományt a rómaiak és szabinok közötti békeszerződés részének tekintették. A szerződés szerint a római nők a jövőben mentesülnek minden nehezebb fizikai munka alól – a szövés kivételével.
Amellett, hogy megerőltetőbb munka, mint a fonás, a szövéshez nagyobb és rögzített munkaeszközre, a szövőszékre volt szükség. Ez azt jelenti, hogy a szövés kifejezetten erre a célra berendezett helyiséget igényelt: a római házon belül a szövőszék az atriumban, a ház középpontjában kapott helyet, és a mater familias hagyományos tevékenységét, ezáltal pedig a női erényt szimbolizálta.





Lena Larsson Lovén (1956) a Göteborgi Egyetem (Göteborg University) oktatója.

Kutatási területe a római történelem, a hellénisztikus és római ikonográfia, Gender Studies. Legutóbbi kötetei: Womens lives in Antiquity (társszerkesztő, Göteborg, 1997), Gender, cult and culture in the ancient world (társszerkesztő, Göteborg, 2003).