logo

XXI Quintilis AD

A bőr ápolása

Az üde bőr megtartását elsősorban a mosdóvíz e célra alkalmassá való tételével akarták elérni. így került a mosdóvízbe az Ovidius említette nitrum. (M. F. F. 73 ). Az arcon mutatkozó ráncok eltüntetésére szolgált a lomentum, e finom babliszt, mely a bőrnek visszaadta régi feszességét. (Mart. III. 42, 1. XIV. 60.).
A bőr bársonyossá tételére különböző eljárásokhoz folyamodtak. így használták e célra a szamártejet. Plinius szerint Poppaea minden útjára ötszáz szamárkancát vitt, s azok tejében fürdött, mert azt hitte, hogy a szamártej biztosítja bőre szépségét és rugalmasságát. (Nat. Hist, XI. 236, 237,238.) A bőr ránctalanítását segítette elő a nyers kenyértészta is. (Juv, II. 107.). Különösen jó hatásúnak gondolták az oesypumot, melyet Ovidius és Plinius említ. (Ov. A. A. III. 213., Plin. Nat. Hist. XXX. 28.)

Az ápolt bőr fontos kelléke volt, hogy egyetlen felesleges szőrszál ne legyen található rajta, A szálak eltávolítása részint csipesszel, részint bizonyos kenőcsök alkalmazásával, részint pedig a horzsoló-kő használatával történt. A depilatióra nemcsak a nők, hanem a férfiak is nagy gondot fordítottak. A világfinak, kit Martialis megró, (II. 29.) karja valósággal ragyog, s Labianus karjáról, lábszáráról egyaránt eltávolíttatja a szőrszálakat. (II. 62).
A szálak eltávolítását legegyszerűbben a fürdőben lehetett végeztetni. A depilatiót e célra alkalmazott fürdőszolgák végezték. Seneca említ ilyenfajta fürdőjelenetet leveleiben. (Ep. 56, 2.) Egy helyen érdekesen állít szembe két embertípust. Az egyik túlságosan sokat törődik magával, a másik viszont nagyon keveset. Mindkettő egyaránt vétkes: az is, aki még lábszáráról is eltávolíttatja a szálakat, az is, aki a depilátiót még hónalján sem végezteti el. (Ep. 114, 14, 15.)

Propertius is megemlékezik egy „vulsus nepos-ról, ki selymek között él, (IV. 8, 23.), Martialis pedig elárulja (III. 63, 6.), hogy a „szép” jelző kiérdemeléséhez hozzátartozott nemcsak a balzsam-illafos. sütögetett haj, hanem a szőrtelenített kar is.
A depilatio második módja a különböző kenőcsök alkalmazása. A kenőcsök alapanyaga ragacsos volt. Az eljárás a mostanival egyezhetett: a kenőcsöt bizonyos ideig a bőrön hagyhatták, aztán lefejtették, s a pépben benne maradtak a kitépett szálak. A használt kenőcsök neve psilothrum vagy dropax. Martialis említi mindkettőt. (VI. 93, 9. XII. 32, 22 ). Ez utóbbi helyen a gyantát említi szőrtelenítő-szerű.
A pumex használata, természetesen, a legnehézkesebb eljárás volt. Említésével Pliniusnál (Nat. Hist. XXXVI. 154.), Martialisnál (XIV 205.), Juvenalisnál (11, 157), és Ovidiusnál talkozunk. (A. A. I. 506.)

Az ókori eljárások közül a mai testkultusz is alkalmazza az első kettőt, a harmadikat népszerűtlenné teszi használatának kellemetlen volta. Mint az auktorok tanulmányozásából kiderül, a férfiak ugyanolyan mértékben depilálták testüket, mint a nők.
A következő fejezetben látni fogjuk, mily sok - és különféle festékkel festették az előbb említett módon tisztává és bársonyossá tett bőrt. Sőt, Róma már a szépségtapaszt is ismerte, s míg az asszonyok minden különösebb cél nélkül, csupán szépségük emelésére használták, a férfiak bőrhíbáikat, sebhelyeket tüntettek el, vagy betegségek gyógyítására alkalmazták. (Plin. Nat Hist. XXIX, 131. XXX. 104.)

A spleniumot Plinius Minor, Ovidius és artialis azonban (Plin. Min. Ep. VI. 2, 2. Ov. A. A. III. 202. Mart. II. 29, 9. VIII. 33, 21.) mint szépségápoláshoz tartozó kelléket említik. A spleniumok finom, igen vékony bőrből készültek, s mint az utalások mutatják, főleg hold-alakban kerültek forgalomba.



Forrás: Szabó Magda - A római szépségápolás