logo

XXI September AD

Néhány szépségápolási recept

Megfigyelhetjük, hogy az egyes, szépítkezési eljárások szigorú szabályokhoz voltak kötve. Modern szóval azt kellene mondanunk, hogy minden szépítőszernek megvolt a maga receptje. Ovidius például azt a kérdést veti fel a M. F. F.-ben, hogy mit kell tennünk, hogy sima, hófehér arcot nyerjünk.
A recept tartalmát már ismerjük» most vizsgáljuk meg abból a szempontból, hogy milyen finom, pontosan kiszámított mennyiségektől, egyes vidékekhez kötött, onnan beszerzett anyagok alkalmazásától tették függővé a szerek sikerét. Róma ünnepelt költője hátat fordít az itáliai ősatyáinak, s az öltözőasztalokat énekli meg Ha megfigyeljük az adatokat, a számok pontos mértékét, az anyag beszerzési helyének állandó emlegetését, azonnal meglátjuk, hogy valami komoly is bujkál a tréfa mögött: és ez, a nyilvánvaló tanulmány, mely a munka készülését megelőzve borít kissé fátyolt jókedvünkre, mely Ovidius olvasásakor sohasem hagy el bennünket.
Lehetetlen ugyanis, hogy eszünkbe ne jusson: mit teremthetett volna ez az ész, ez a kéz, ritmusérzék, játékos képzelet, ha túlemelkedik a szerelmesek világán, Corinna szívének állhatatlan voltán, a pipereasztalokon és tégelyeken, valami nagyobb, kristályosabb messzeségbe. Mert a M. F. F. más, mint Plinius Nat, Hist.-jának tudós megjegyzései: ez a hanyatló Róma alkonyodó napjának utolsó bíborsugara, mely játékosan táncolni kezd egy ezüsttükör sima hátlapján. Ovidiust nem Plinius tudásszomja vezeti, ő legfeljebb a szerelemben akar magister lenni, s a M. F, F t is e cél szolgálatába állítja.

A M. F. F. és az A. A. elválaszthatatlanok egymástól, hiszen aki szeret valakit, szépségre törekszik: ha szerelme viszonzásra talál, azért, hogy kedvesét megőrizhesse, ha pedig még nem ébresztett figyelmet választottjában, úgy e cél érdekében igyekszik minden módon szép lenni Ezért tanítja meg Ovidius is a lányokat arra a módra, mely arcukat fehérré teszi Figyeljük meg a költő kifejezéséit: mintha valami orvosi előírás volna kezünkben. „Par ervi mensura decem madefiat ab ovis”, és „duas libras cumulent hordea nuda.”
Elgondolkozunk rajta: honnan vette pontos értesüléseit? „Solidi sexta fac assis eat!“ - írja, s ragaszkodik hozzá, hogy tizenkét nárciszhagymát fosszunk meg burkától, s kilencszer több mézet adjunk e keverékhez, mint a gummival kevert semen Tuscumból egy sextans.
A receptet a költő minden valószínűség szerint valamelyik kozmetikai műhelyből szerezte, mert természetes, hogy a szer, mely a római nő öltözőasztalára került, nem mutatta azokat az anyagokat, melyeknek összetételéből alakult.

A lybiai árpa és lendek, melyet tíz tojással keverve megszárítottak, megőröltek, szarvasagancs egyhatodnyi súlyú törmelékével összevegyítettek, megszitáltak, tizenkét nárciszhagymával eldörzsöltek, egyhatodrész gummival és semen Tuscummal egyesítettek, s kilencszer ennyi mézzel láttak el, valószínűleg olyan szere adott, melyből nehezen lehetett volna megállapítani az előállításánál szereplő anyagokat.

Ha ezt a receptet összehasonlítjuk azzal az előírással, mellyel Pliniusnál találkozunk, azonnal észrevehetjük a két auktor egyénisége közti különbséget. Plinius is a bőr ápolásáról beszél, s a prózaíró hűvös előadásával megállapít egy két tényt, mely sokkal inkább történeti adatnak látszik, semmint kozmetikai jó tanácsnak. Plinius receptjeinek olvasásánál mindig érezzük a magasabb célt a sorok mögött: azt, hogy Plinius a természetet és a világot akarja megmutatni, s ennek leírásánál nem mellőzheti a testkultuszra vonatkozó adatok felsorakoztatását sem. Például Poppaei szamártej-fürdőjének tárgyalásánál azonnal észrevehető, hogy a kozmetikai jó tanácsok sohasem öncélként szerepelnek, hanem mindig valamely állat, növény vagy anyag ismertetésénél excursusokként kerülnek a mű sorai közé.
A számár-tej tárgyalásánál előzőleg a szamarakról beszélt, (Nat. His. XI 236, 237. Asinae praegnantes continuo lactescunt.) s miután a szamárkancákról már elmondta azt, amit fontosnak tartott, mint végeredményt, a tárgyhoz tartozó történeti érdekességet, megemlíti, hogy a szamártej... „conferre aliquid et candori in mulierum cute existimatur.”

E néhány soros megállapítás csak a tárggyal összefüggő mellékkörülmény, máskülönben, magáért a tényért, sohasem kerül volna Plinius művébe. És itt a nagy különbség a két író között: Ovidius valósággal örömét találja a kozmetikai szerek közlésében, s nem tud megválni tőlük a M. F. F. végeztével sem, átviszi őket az Ars Amatoriába, s egyre találkozunk velük Ovidius más műveinek lapján is (Rem. Am. Am,).
A M. F. F. voltaképpen az A, A kiegészítő része és viszont, a kettő összetartozik. A költő az A. A. III. 260. sorától kezdve ismét kozmetikai jó tanácsok egész sorát adja, hibákat sorol fel, melyeket tanácsa követésével könnyen orvosolni lehet. Megtudjuk, hogy aki alacsony, üljön vagy feküdjék a társaságban, mert ez előnyösebb alakjára, aki sápadt, élénkítse, az élénkszínű tompítsa színeit, akinek nem szép a keze, ne gesztikuláljon, s ne mutassa a fogát, akinek elrejteni van oka.

Mindig vissza-és visszatér kedves témájához, örül, ha bárhol is kitérhet rá, s megemlítheti a madárfészekben található alcyoneum hatásos voltát, mely farkasbab, cerussa, vörös nátron s illyriai iris keverékével, mely pontosan egyharmadrész unciát nyom, az arc minden tisztátalanságát eltünteti. Örül, ha írhat a tömjénről, a gummiról, mely mézzel, myrrhával, marathuszszal, szárított rózsalevéllel, sál Ammoniacus-szal és az árpa nedvével együtt az arcot fehérré teszi. Minden sora utánajárás eredménye: bámulatos pontossággal adja meg az adatokat.
Plinius és Ovidius között egy világ van: az életfelfogás és világszemlélet különbözősége. Tárgyunk pontos megismerésénél Ovidiusnak köszönhetünk többet: éppen a legapróbb részletekig elmélyedt közleményei miatt. Értéket jelent számunkra az egyhatodrész vagy harmadunica megkülönböztetése, mert ez adatok azt mutatják, hogy a receptekhez szakemberek közreműködésével jutott, mert a gyártási titkok csak az δ közléseik alapján kerülhettek nyilvánosság elé.


Forrás: Szabó Magda - A római szépségápolás