logo

XXI Quintilis AD

Tiberius Gracchus tribunná választása

Ti. Sempronius Gracchust Kr. sz. előtt 134-ben tribunná választották s hivatalát ugyanazon év december 10-én elfoglalta. Kérdéses dolog, hogy már megválasztásakor, vagy pedig csak hivatalba lépésekor ismertette a programját. Plutarchus szerint Gracchust forgalmasabb helyeken titkon elhelyezett cédulákon arra szólították fel, hogy adassa vissza a szegényeknek az ager publicust.
Ihne szerint programját csak hivatalba lépése után ismertette, ennek bizonyítására felhozza, hogy politikájának „kollégái között nem voltak határozott hívei, de igenis voltak határozott ellenségei". Ezzel az állítással szemben Münzer valószínűnek tartja, hogy Gracchus épen kifejtett programja alapján választatott meg, vagy legalább is azt megválasztása és hivatalba lépése után publikálta. A tribunok mikénti állásfoglalása véleményünk szerint ebben a kérdésben nem vihet döntő szerepet, itt csak az a kérdés merülhet fel, hogy melyik módot tartotta Gracchus eredményesebbnek. Természetét ismerve, nyugodtan feltehetjük, hogy ő a nyílt, bátor férfi, kezdettől fogva nem titkolta szándékait s felfogását minden bizonnyal már az első számára adott alkalommal ismertette.

Lange szerint Gracchus a javaslatot „idősebb jogismerő barátai segítségével" óvatosan és a nagybirtokosok érzékenységének és érdekeinek lehető legkevesebb sérelmével igyekezett megfogalmazni. Ez a mérséklet tényleg kitűnik az események egymásutánjából.
Valószínű, hogy Gracchus terveiről bizalmasabb körben már jó előre tudomással bírtak, azt meg is tárgyalták s belőlük egy és más a nagyközönség tudomására is juthatott. A nemesség azonban nem hitt abban, hogy Gracchus ezekkel a tervekkel a nyilvánosság elé fog lépni, vagy ha elő is áll azokkal, majd igyekezni fognak őt azok keresztülviteléről lebeszélni. Ennek következtében kezdetben Gracchus akcióját mértéken alul lebecsülték.
Az optimaták bármely tervet, amely a fennálló rendet a legtávolabbról is érintette, egyenesen személyes sértésnek tartották. Nagy volt tehát a felindulás egész Itália-szerte, midőn Gracchus földtörvény javaslata ismertté vált. Sokan azok közül, kik már eddig is tudtak Gracchus terveiről, megrettentek és ifjúi merészségnek tartották vállalkozását. A fennálló birtokrend forgott veszélyben, előkelő családok gazdasági érdekei és az optimaták előrelátható ellenállása a forradalom veszedelmét hordozta magában. Minden érdekelt a legmesszebbmenőkig menő harcra készen állt, hogy a közföldekből birtokolt óriási vagyoni értékeit megvédhesse.



Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935)