logo

XX September AD

Decumanus (Decimanus)

A cardo mellett a decumanus jelölte a másik, a cardora merőleges főirányt.



A decumanus, vagy decimanus eredetét Siculus Falccus a limitatio során kimért földterületek határoló, egymástól 10 actus távolságra lévő útjainak (limites) megnevezésével magyarázza, míg Frontinus Varrora hivatkozva egy archaikus forma egyszerűsítését látja benne, amely során a területet két részre felosztó tengely duocimanus formája helyett a duopondium (dipondium) mintájára decimanusra egyszerűsödött a megnevezés.

A decumanus és a cardo egyenlő mértékben osztották fel a földterületet, egy derékszögű vonatkoztatási rendszert létrehozva.

E két fontos, a teljes parcellarendszert, vagy akár települést meghatározó irány kijelölésének menetéről - egy fentebb már hivatkozott Hyginus Gromaticus szövegrészlet - szóló forrás arról számol be, hogy a decumanust az éves ciklust leíró napjáráshoz viszonyítva határozták meg. Ez a K-Ny-i irányt jelenti, ugyanakkor a decumanus ilyen tájékozását nem minden esetben hajtották végre ilyen következetesen, és pld. felcserélték az irányt.

Az irányok meghatározásánál felmerül az a probléma, hogy melyiket tekinthetjük irányadó, tehát elsődleges főiránynak. Ugyan mind a cardot, mind a decumanust alapvetően egyenrangúnak próbálják kezelni a források, mégis alapvetően a decumanus tűnik az elsődleges iránynak: pld. előbb került kitűzésre, szélessége is kétszerese a cardoénak.

Ahogy a cardo maximus, úgy a decumanus maximus gyakorta egyben a település főútját is alkotta, és meghatározta a településszerkezetet. A cardo maximus és a decumanus maximus elvi origoja fölé.



Forrás: Részlet Bödöcs András - A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata (Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar)