logo

XIX Junius AD

Limes (fogalom)

Az limes fogalma XIX.sz. végétől szorosan összekapcsolódott a római határvédelemmel kapcsolatos fogalmakkal, és annak gyakorlatilag szinonimájává vált. Fabricius szerint a fogalom általános értelemben vett értelmezése minden olyan utat jelölhet, amely valamin átkel, úgymint az erdőn, az égen, a tengeren, az ellenségen, és amely mesterségesen kiépített.
Ennek megfelelően limes szó jelentései között megtalálhatók azok a hol jobban, hol kevésbé kiépített utak, földutak, amelyek a földbirtokok közötti határt jelentették, és amely mellett a határköveket (termini) elhelyezték. Ezeket az utakat a limitatio során kijelölt cardo maximus és a decumanus maximus tengelyekre, ill. gyakorlatilag főutakra állított párhuzamosok mentén jelölték ki.

Annak ellenére, hogy limes-utak a római magánbirtok-rendszer részei, nemcsak civil (legtöbbször libertinus) szakember gárda végezhette a kitűzést, hanem gyakorta a hadsereg végzett ilyen jellegű földmérő munkát.

A limitatio, ill centuriatio kialakítása - talán a főbb limesek kiépítését is ide érthetjük - ennek megfelelően a hadsereg feladata volt. Annak ellenére, hogy a katonaság építette őket, korántsem jelentette, hogy ezek az utak „via militares”-ként szolgáltak volna, bár természetesen - ha kellett- igénybe vették.

Attól függően, hogy a főtengelyeknek számító cardotól és decumanustól hányadik sorszámmal látták el, a limes-utakat nevezhették lineariusnak, vagy actuariusnak (ez volt az első), quintariusnak (az elsőtől számított ötödik), sextariusnak (hatodik). Szélessége változó volt, attól függően, hogy milyen jellegű útról volt szó.
A rossz minőségű, „éppen csak megtakarított” út (subruncivus) szélessége alig haladta meg a 2 métert, míg a jobb minőségűek szélessége 3,4-4 métert tett ki.



Forrás: Részlet Bödöcs András - A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata (Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar)