logo

XIX September AD

Via privata

A via privata általános értelemben vett magánútra vonatkoztatható, elsősorban jogi fogalom, így a kifejezésből nem határozható meg, hogy városi vagy vidéki útra vonatkozik-e, ugyanis mind a praedia urbana, mind a praedia rustica területén elképzelhető magánkézben lévő átjáró, ill. út.
Gyakrabban használt jelentésében leginkább a vidéki, ill. a coloniák körül kiosztott magántulajdonban (solum alienum) lévő földbirtokokhoz vezető utakra lehet alkalmazni ezt a kifejezést.

A magántulajdonban lévő utakat a nyilvános forgalom számára korlátozták, amelyet figyelemfelkeltő feliratokkal jeleztek is.

Bár a nyilvános forgalmat korlátozták, az átjárást bizonyos esetekben biztosítani kellett rajtuk. Amennyiben elfogadjuk, hogy a viae privatae elsősorban a vidéki birtokokon vezettek, úgy a fentebb már említett iter, actus, ill. limes fogalmak által jelölt birtok-, ill. centuria határként is használt utakat gyakorta via privataként értelmezhetjük.
Voigt, ill. Herzig szerint a kiosztásra került földterületekbe a kitűzéskor belefoglalták az utak nyomvonalát is, így - kivéve ha egy via publica nyomvonala esett a területre amely loca exceptanak számított - pld. a centuria rendszer útjai általában magánutak voltak. Ennek szoros következményeként lehet említeni a birtokok megközelítését segítő szolgalmi jog (servitus) gyakorlását.

Ez szolgalmi jog az antik földmérők által használt iter populo debetur, ill. az iter populo non debetur kifejezések alkalmazásával a földbirtok kataszteri nyilvántartásba vételekor bejegyzésre került, és biztosította a közös használatú és tulajdonú útra (via publica) történő csatlakozást a nehezebben megközelíthető birtokok tulajdonosai számára.

Ugyanakkor a viae private jogállását át is minősíthették:

DIG. 43.8.2.23
Ulpianus 68 ad ed.
Privatae viae dupliciter accipi possunt, vel hae, quae sunt in agris, quibus imposita est servitus, ut ad agrum alterius ducant, vel hae, quae ad agros ducunt, per quas omnibus commeare liceat, in quas exitur de via consulari et sic post illam excipit via vel iter vel actus ad villam ducens. has ergo, quae post consularem excipiunt in villas vel in alias colonias ducentes, putem etiam ipsas publicas esse.

AE 1914, 0219.
Hic locus maceria clusus cum eo / quidquid in eo est cum hac maceria / sanctus religiosus est neque ve/nire potest neque donari neque / mancipari ius aute(m) morandi in eo loco / is erit quicumque ex domo Domitiae L(uci) f(iliae) / Lepidae erunt Domitive aut Domitiaeve / vocabuntur praeterea huic loco via / {via} libera datur ex publica datur usque / ad in(t)roitum in eum locum item aqua / promiscue licebit uti ex hoc fundo villa/que is qui in eo loco morabuntur haec / [sic] praestari sine dolo malo iussit / [p]ermisitque L(ucius) Domitius Phaon cu/ius q[ui] locus fuit in omne tempus / posterum cippis octo positis XII K(alendas) Iul(ias) / L(ucio) Aurelio Prisco L(ucio) Iu[li]o Rufo co(n)s(ulibus)


Ennek megfelelően a via publicaból (itt via consulares lsd. via publica) villához, ill. valamely birtokhoz vezető utakat is egyszerűen publicanak tekintettek. Az átsorolás egyúttal az útfelügyelettel ellátott tisztviselők hatásköre alá vonta ezeket az utakat. Ez a körülmény a viae publicae közelében lévő birtokosok számára kétségtelen előnyt jelentett.
A szokás mögött egyrészt talán épp a szolgalmi útjog biztosítási kötelezettsége húzódik, amely során a tulajdonos területéből kénytelen átjárást biztosító területet feladni, tehát egyfajta kompenzációnak tekinthető, másrészt viszont talán az a szokásjog, amely az utazókat segítette, és amely a via publica közelében lévő villákban vendégjogot biztosított számukra, így bizonyos értelemben a közösség tulajdonában lévő út „szolgáltatásához” tartozott.

A via privata azonban alapjában véve - a földdel együtt- magántulajdonban volt, kiépítésüket is magánerőből, ill. adakozásból - ex collatio privatorum - hajtották végre.

Nem ritkán több földbirtokos közösen épített ki utat a legközelebbi nyilvános használatú úthoz. Ebben az esetben felmerül, hogy ezek a magánutak már másfajta besorolásba estek, amelyek a magánutak és nyilvános utak egyfajta kombinációját alkották, és amelyet via vicinalis fogalommal illethetünk.



Forrás: Részlet Bödöcs András - A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata (Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar)