logo

XVIII Junius AD

Via vicinalis

Annak ellenére, hogy az antik szerzők alapján a jogállás szerint két csoportra oszthatók a viae fogalommal illetett utak, érdemes külön taglalni a viae private és a viae publicae egy különleges típusát alkotó a via vicinalis jelzőjű utakat. Ezek jogállásukat tekintve ugyanis lehettek mind private, mind publicae, de jól tükrözik általában az utak kiépítése és használata során bekövetkező folyamatos jogváltozást.

A viae vicinales jelentették azokat az utakat, amelyek nagyobb, jelentősebb utakat kötöttek össze, ill. azokat, amelyek kevésbé jelentős településeken, falvakon (vici) keresztül haladtak át, vagy éppen a falvakba vezettek.

Valószínűleg a provinciákban is ezzel az úttípussal számolhatunk azokon a területeken, amelyek nem tartoztak a fő közlekedési útvonalak zónájába, ill. azokon a területeken, ahol az ismert főutakat az egyéb településekkel összekötő utakat sejthetjük.
Kiépítésük általában magánerőből - ex collatio privatorum - történt, de ha közösségi érdekeket is szolgáltak, akkor a felügyeletüket a közösség – de communi - át is vállalhatta, ennek megfelelően privataból átminősültek publicavá.

A közösségi birtokba vétel akkor is bekövetkezhetett, ha az egykori magánadakozásból épült út tulajdonosának, ill. fenntartójának neve már feledésbe merült, az út viszont továbbra is használatban volt.




Forrás: Részlet Bödöcs András - A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata (Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar)