logo

XIX September AD

Corpus Agrimensorum

Az írott források egy speciális csoportját alkotják azok a szövegek, amelyek az ókori földmérő mérnökök – mensores, agrimensores, gromatici, metatores - fennmaradt tanulmányai pld. a föld felmérésének, felosztásának (centuriatio) gyakorlati és elméleti módszereiről, a földtulajdon jogi viszonyairól, a különféle földterületek kiszámolásáról szólnak.
Feladatuk azonban nem merült ki a parcellázások lebonyolításában, hanem ők voltak, akik a táborok, városok, vízvezetékek és nem utolsó sorban az utak kitűzését, szintezését is kivitelezték. Szaktudásukat századokon keresztül adták tovább, a fennmaradt tanulmányok talán éppen ilyen tankönyvül szolgáltak. Ez a több szerzőt ill. azok munkáit tömörítő szöveggyűjtemény a Corpus Agrimensorum.

A főleg a korai császárkorban (kb. Kr.u. 75 és 110 között) keletkezett szövegek a legtöbb fennmaradt ókori forráshoz hasonlóan a középkori másolatoknak köszönhetik fennmaradásukat. Szerencsére a másoló szerzetesek az eredeti, ill. a rendelkezésre álló ókori tanulmányok szövegeit gazdagon illusztráló ábráit is belefoglalták a kódexek miniatúrái, ill. a szövegezése közé, így képet kaphatunk, hogy pld. miként magyarázták a városok körül kiosztott, kiparcellázott földek struktúráját.
A Corpus Agrimensorum akár tankönyvként szolgált, akár más célból gyűjtötték össze, mutatja, hogy bizonyos irányelvek – mint pld. a különböző parcellahatárok, utak szélessége, területszámítási eljárások- régóta ismertek voltak a földmérők körében és használták is őket, természetesen nem minden hiba nélkül. Ezen irányelvek használata alapján az is feltételezhető, hogy a birodalom terjeszkedésével máshol is hasonló módszerekkel hajtották végre a limitatiot, vagy alakították ki a vízvezetékeket és utakat, mint Itáliában.

Miután elsősorban a földmérők „mindennapi feladatai között elsősorban a földtulajdonok kimérése, ill. a földtulajdonok körül kialakult jogi és felmérési problémák megoldása volt, természetszerűleg ezzel foglalkoztak leginkább műveikben. Ennek megfelelően az utak kialakításával ilyen kontextusban foglalkoztak; számukra elsősorban tulajdonjogi és kimérési problémát jelentett ez a feladat. Magával az építés menetével már kevés dolguk akadt és talán ezért sem szerepel a leírásokban.
Ennek ellenére értékes információt kaphatunk azokról az utakról, amelyek birtokhatárként funkcionáltak és gyakorta akár a távolsági utakkal is kapcsolatban álltak. A közvetlen kapcsolódás egy via publica (militares)-hez lényeges kivitelezési tulajdonságokat is örököltetett ezen helyi jelentőségű utakra, és figyelmeztet arra, hogy nem minden esetben szabad a lokalizált római útszakaszokat egy távolsági úthálózat részeként kezelnünk.

A Corpus Agrimensorum szerzői között számon tarott Sextus Iulius Frontinus, Hyginus Gromaticus, Balbus, Siculus Flaccus, Agennius Urbicus, Marcus Iunius Nipsus, Pseudo-Hyginus fennmaradt művei közül Hyginus Gromaticus, Frontinus, Siculus Flaccus az utak kialakítására vonatkozó szövegrészletei korábban már említésre kerültek az utak elnevezéseivel és a törvényekkel foglalkozó alfejezetekben, ezért e helyütt nem kerülnek részletezésre.



Forrás: Részlet Bödöcs András - A római kori úthálózat térinformatikai vizsgálata (Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar)