logo

XXIII Junius AD

Agrippa király beszéde a zsidókhoz a Római Birodalom katonai erejéről

Josephus Flavius a zsidók i. sz. 66—73. évi nagy Rómaellenes felkelésének történetét írta meg görög nyelvű, Bellum Iudaleum eímű művében. Mivel a háború első szakaszában Galilaea védőjeként a zsidó táborban töltött be vezető tisztséget, majd — erősen vitatható körülmények között hadifogságba esvén — Vespasianus bizalmasává és haditetteinek krónikásává lett, a hadieseményeket mindkét oldalról szemlélhette. Bőven felhasználta Vespasianus hivatalos feljegyzéseit is. Szemtanú volta, katonai jártassága mind gyakorlati, mind pedig elméleti vonatkozásban, valamint a hivatalos római katonai feljegyzések ismerete a kora-császárkori hadügy és hadművészet egyik legfontosabb, és lényeges vonásaiban szavahihető forrásává teszik. Gyűjteményünkbe felvett első szemelvénye azt az (elképzelt) beszédet tartalmazza, amelyet Julius Agrippa eímzetes király a zsidóknak a felkelés kirobbantásától való eltántorítása céljából tartott.
A beszéd részletesen ismerteti Róma katonai erejét — de azt is, hogy mily hatalmas birodalmat viszonylag mily csekély hadsereggel tudtak uralmuk alatt tartani. A beszédben foglalt számadatok úgy látszik, valamilyen hivatalos kimutatásból valók és nagyjából hiteleseknek tekinthetők. Josephus Flavius műveit magyarra fordította, és értékes bevezetéssel ellátta: Révay József (A zsidók története, Bp. 1946, és: A zsidó háború. Bp. 1948., 3. kiad. 1963.)

(Joaephus Flavius: Bellum Judaicum [A zsidó háború] II. 16, 4)


Hát nem gondoljátok meg, mekkora hatalom a római birodalom? Vagy nem ismeritek a magatok gyengeségét? Hát nem igázták le már számtalanszor országotokat a szomszéd népek? A rómaiak viszont az egész világ győzhetetlen urai; de ezzel sem érték be, hanem a világ határán túl is kiterjesztették birodalmukat; mert nem volt elég nekik keleten az Eufrátesz, északon az Isztrosz, délen Libya, amelyet egészen a sivatagig átkutattak, nyugaton pedig Gadeirá, hanem az óceánon túl új világot kerestek és sasaikat elvitték »z eddig ismeretlen Britanniába. És vajon ti gazdagabbak vagytok, mint a gallusok, bátrabbak mint a germánok, okosabbak mint a görögök és többen vagytok-e mint a földkerekség minden népe? Honnan veszitek a bátorságot, hogy a rómaiak ellen akartok támadni? Erre majd azt mondjátok, hogy a szolgaság nyomasztó.
De mennyivel nyomasztóbb lehet a szolgaság a görögöknek, akikről mindenki tudja, hogy a földkerekség legnemesebb népe és hogy országuk óriási, és mégis engedelmeskednek a római hatalomnak. Ugyanezt teszik a makedónok, akiknek bizonyára több okuk volna függetlenségre törekedni, mint nektek. Hát Ázsia 500 városa nem hódol-e egyetlen úrnak és a consulok hatalmának, még pedig anélkül, hogy római helyőrség volna bennük? Minek emlegessem a héniokhoszokat és kolkhisziakat593 és a taurisziakat, Boszporosz lakosait és a Pontoszés a Maiotisz-tenger mentén lakó törzseket, akiknek valamikor még saját uralkodóik sem voltak: íme, most 3000 nehézfegyverzetű féken tartja őket, az egykor járhatatlan viharos tengeren pedig 40 hadihajó vigyáz a békére.
Mennyivel több joga van igényt támasztani a függetlenségre Bithüniának, Kappadokiának és Pamphüliának, Lükiának és Kilikiának — és mégis megfizetik az adót minden fegyveres kényszer nélkül. A thrákok, akiknek az országa 5 napi járóföld széles és 7 napi járóföld hosszú, és zordabb és hozzáférhetetlenebb mint a tietek és kegyetlenül hideg éghajlatával még el is riasztja a támadót — vajon a thrákok nem engedelmeskednek-e 2000 főnyi római helyőrségnek? Az illírek, akiknek a területe Dalmáciáig és az Isztroszig terjed, vajon nem engedelmeskednek-e mindössze két légiónak, amelyek még segítenek is nekik elhárítani a dákok támadásait? És a dalmaták, akik oly gyakran és oly makacsul védelmezték szabadságukat és minden vereségük után újra meg újra erőt gyűjtöttek új felkelésekre, mind békésen élnek most, egyetlenegy légió védelme alatt.
De minden más népnél könnyebben megkockáztathatták függetlenségi harcukat a gallusok, mert az országuk csupa természetes erődítmény: keleten ott vannak az Alpok, északon a Rhenus folyó, délen a Pireneus hegység és nyugaton az óceán. És ámbár ilyen bástyák védik országukat, és ámbár háromszázöt törzsük van és — ahogy mondani szokták — a jólét minden forrása ott fakad országukban és áruikkal úgyszólván az egész világot elárasztják, mégis szívesen adóznak a rómaiaknak és belenyugszanak, hogy ezek tetszés szerint rendelkezzenek országuk javaival. És mindezt nem azért tűrik, mintha elgyávultak vagy elfajultak volna, hiszen 80 esztendeig harcoltak függetlenségükért, hanem azért, mert a rómaiak hatalma és hadiszerencséje lenyűgözi őket, hiszen sikereiket inkább ennek köszönhetik, mint fegyvereiknek. így aztán elegendő maroknyi 1200 katona, hogy féken tartsa őket, holott országukban ennél úgyszólván több város van.

Ibéria lakosait függetlenségi harcukban sem az országukban bányászott arany nem segítette győzelemre, sem pedig az óriási távolság vizen és szárazon Rómától, sem pedig a luzitán és cantaber törzsek harci kedve, sem a közeli óceán, amelynek árapálya még a bennszülötteket is megrémíti, mert a római hadseregek túlnyomultak Héraklész oszlopain, utat törtek a Pireneus hegység égbe nyúló csúcsain keresztül és meghódították ezeket a távoli és szívósan ellenálló néptörzseket is, amelyeket most egyetlen egy légió tart féken. Van-e valaki köztetek, aki nem hallotta volna, milyen sokan vannak a germánok?
Bizonyosan sokan láttátok már, milyen erős és nagy termetű emberek, hiszen a rómaiaknak mindenütt vannak germán hadifoglyaik. Ezek óriási területen laknak és még testi erejüknél is nagyobb a büszkeségük. Vitézül szembenéznek a halállal és bátrabbak, mint a legvérszomjasabb vadállatok. És a Rhenus mégis határt szab támadásaiknak; 8 római légió elől népük tömegei futásban keresnek menedéket. Nézzétek a britannusok védőfalát... őket az óceán hullámai védik; A rómaiak azonban odahajóztak, leigázták őket és azóta mindössze négy légió a sziget helyőrsége.




Forrás: Hahn István A hadművészet ókor klasszikusai