logo

XVI December AD

C. Cotta beszéde a Római néphez

Néhány nap múlva Cotta gyászruhában, végtelen szomorúsággal, amiért a nép az áhított ragaszkodás helyett elfordult tőle, ilyen beszédet tartott a népgyűlésben:

”Polgárok, sok veszéllyel néztem szembe háborúban és békében, sok megpróbáltatással. Volt, amit elviseltem, volt, amit az istenek segítségével s a magam erejéből elhárítottam; közben sohasem volt kisebb a bátorságom a feladatnál, készségem a rám bízott munkánál; a jó és a balsors nem a jellememet, hanem csak helyzetemet változtatta meg. Ám e mostani nyomorúságban a szerencsével együtt minden elhagyott. Ráadásul az öregség, ami önmagában is súlyos teher, megkettőzi a gondokat: életem alkonyán, én szerencsétlen, még a tisztes halálban sem reménykedhetem. Mert ha árulótok vagyok, s bár kétszer születtem polgárává, semmire sem becsülöm hazámat, a honi isteneket és e legfelsőbb hatalmat, miféle kínzatást érdemlek ezért életemben, miféle büntetést halálom után?

Ha egyszer vétkem meghalad minden ismert alvilági büntetést!
Kora ifjúságom óta mint magánember s mint tisztségviselő, szemetek láttára cselekedtem; akinek szavamra, tanácsaimra, pénzemre volt szüksége, rendelkezhetett vele; sosem forgattam ravaszul a szót, képességeimet nem állítottam a gonosz szolgálatába; ámbár az egyes emberek barátságára szenvedélyesen törekedtem, az állam érdekében hatalmas ellenségeket szereztem magamnak. S mikor az állammal együtt engem is legyőztek, mikor minden segítségtől megfosztva még rosszabbat várhattam, ti, polgárok, visszaadtátok nekem hazámat, honi isteneimet, együtt a legmagasabb méltósággal.
E jóságotokért akkor sem lehetnék elég hálás, ha külön-külön bármelyiktekért életemet áldoznám. Csakhogy ez képtelenség, mert életről és halálról a természet dönt; hogy gyalázat nélkül, feddhetetlenül őrizzük meg a polgárok között hírnevünket és vagyonunkat, azt ajándékba kapjuk s így is fogadjuk. Consullá választottatok, polgárok, mikor az államot kívül-belül súlyos bajok terhelik.

Mert hadvezéreink Hispaniában zsoldot, katonát, fegyvert, gabonát követelnek, és erre a helyzet kényszeríti őket, minthogy a szövetségesek elpártolása miatt és mert Sertorius a hegyvidéken át gyorsan vonul vissza, sem megütközni, sem a szükségletekről gondoskodni nem tudnak: Kisázsiában és Ciliciában Mithridatés nagyra nőtt hatalma miatt tartunk sereget, Macedonia tele van ellenséggel, csakúgy, mint Itália s a tartományok partvidéke. Közben pedig a csekély s a háborúk miatt bizonytalan adójövedelmek alig fedezik egy részét kiadásainknak; ezért szállítjuk az élelmet is kisebb hajóhaddal, mint azelőtt. Ha ezt a mi álnokságunk vagy tehetetlenségünk okozta, rajta, ahogy haragotok diktálja, vegyetek elégtételt; ha viszont közös sorsunk lett kegyetlenebb, mi szükség hozzátok, hozzánk s az államérdekhez méltatlan eszközökre?

Én magam, akinek élete immár a halálba hajlik, nem könyörgök bocsánatért, ha ez valamennyit elvesz a rátok szakadt bajokból; testi létemet később sem végezhetném be tisztességesebben, mint a ti üdvötökre. Itt vagyok hát én, Cotta consul, s teszem, amit gyakran megtettek őseink kemény háborúkban: felajánlom s feláldozom magam az államért. Hogy azután kire bízzátok, fontoljátok meg alaposan; mert ezt a tisztséget egyetlen jóravaló ember sem kívánja majd, ha a sors vagy a tenger csapásaiért s a mások viselte háborúért kell felelnie, vagy rút halállal vesznie. Csak arra emlékezzetek szívetekben, hogy nem bűn vagy kapzsiság miatt buktam el, hanem viszonzásul a legfőbb megtiszteltetésért, a magam akaratából áldoztam fel életemet.

Kérlek benneteket, polgárok, magatokra s az ősök dicsőségére, tűrjétek el a bajokat, és gondoljatok az állam javára. Sok gonddal jár a főhatalom, mérhetetlen sok fáradozással, s ezek alól hiába akarok kibújni, hiába kívánjátok vissza a béke gazdagságát, ha minden tartományt, országot, tengert és földet feldúltak vagy kimerítettek a háborúk.”




C. Sallustiuscrispus összes művei

Fordította: Kurcz Ágnes