logo

XXIII Junius AD

Calgacus beszéde a római hódításokról (Kr. u. 83)

Tacitus: Agricola. 29-31.

1. Mert a britannokat egyáltalán nem törte meg a korábbi ütközet kimenetele; megtorlásra vagy szolgaságra felkészülve, mint akik végre megtanulták, hogy a közös veszedelmet közös akarattal kell elhárítani, követségekkel és szerződésekkel valamennyi törzs erőit felvonultatták. Már harmincezernél több fegyverest lehetett számlálni, de még mindig özönlöttek mind a fiatalok és azok, akiknek öregkora friss és virágzó, akik a háborúban hírnevet szereztek, és büszkén viselték kitüntetéseiket, amikor a társai közül érdemeivel és származásával kiváló, Calgacus nevű vezér a csatát követelő összesereglett sokaság előtt állítólag ilyenféle beszédet tartott:

2. Valahányszor a háború okait és kényszerű helyzetünket tekintem, nagy az én hitem, hogy a mai nap és a ti közös egyetértésetek a szabadság kezdete lesz egész Britannia számára, mert mindannyian összejöttetek, akik csak szolgaságtól mentesek vagytok, de nincs is több föld, s még a tenger sem biztonságos, amíg a római hajóhad fenyeget bennünket. Így a fegyveres harc, amely a bátraknak becsület dolga, most ugyanúgy a gyáváknak is legbiztosabb oltalma.
A korábbi csatákban, amikor váltakozó szerencsével folyt a küzdelem a rómaiak ellen, a harc reménysége és kimenetele a mi karunktól függött, mivel – mint egész Britannia legnemesebb és éppen ezért a sziget legbelsejében élő népei, akik a szolgaságba süllyedtek partjait sem látjuk – szemünket is szennyezetlenül őriztük meg a leigázottság fertőzetétől. Minket, a földkerekség legszélső lakóit és a szabadság végső élvezőit éppen csak hallomásból ismert földünk elzártsága védett meg mind a mai napig: most már Britannia határa nyitva áll, és minden ismeretlen nagyszerűnek számít. De túlnan már nincs egyetlen nép sem, csak hullámok és sziklák, és a még ádázabb rómaiak, akiknek dölyfössége elől hiába próbálnánk engedelmeskedéssel és meghúzódással menekülni.
Ragadozói a világnak, miután mindent feldúltak, és már nincs számukra föld, most a tengert kutatják; ha gazdag az ellenség, telhetetlenségből, ha szegény, becsvágyból; sem Kelet, sem Nyugat nem lakatta jól őket: egyedüliek a világon, akik a kincseket és a nincstelenséget egyforma szenvedéllyel áhítozzák. Elhurcolni, gyilkolni, rabolni – hazug névvel ezt mondják birodalomnak, és ahol pusztaságot teremtenek, békének.

3. Természettől fogva kinek-kinek gyermekei és rokonai a legkedvesebbek: ezeket sorozással szolgaságra hurcolják idegenbe; asszonyaink és nővéreink, még ha az ellenség bujaságától megmenekülnek is, állítólagos barátainktól és vendégeinktől szenvednek gyalázatot. Javainkat s vagyonunkat az adófizetés, a földet és évi termését a gabonabeszolgáltatás, testünket és karunkat erdők és mocsarak járhatóvá tétele, a sok ütleg és gyalázat őrli fel.
A szolgaságra született rabszolgák egyszer kerülnek vásárra, és azontúl gazdáik gondoskodnak róluk: Britannia a maga szolgaságát mindennap megvásárolja, mindennap hizlalja. És amiként a ház népében a legfrissebb szolgákból még szolgatársaik is csúfot űznek, úgy akarnak ebben az egész földkerekségre kiterjedő régi szolgaseregben – mint új és hitvány fajzatot – tönkretenni bennünket, mert nekünk nincsenek földjeink, bányáink vagy kikötőink, amelyeknek gondozására tartogatnának minket.
Az alattvalók férfiassága és elszántsága különben sem kedves a parancsolóknak; a távolság és elkülönülés önmagában is minél biztonságosabb, annál gyanúsabb. Így mivel nincs remény a kíméletre, szedjétek végre össze bátorságotokat, akár az élet, akár a dicsőség a legkedvesebb számotokra. A brigasok egy asszony vezetése alatt felégették a coloniát, elfoglalták a tábort, és ha szerencséjük nem csap át gondatlanságba, lerázhatták volna az igát: mi, akik érintetlenek és betöretlenek vagyunk, és szabadságra, nem megbánásra törekszünk, mindjárt az első összecsapással mutassuk meg, milyen férfiakat rejteget Caledonia.



Borzsák István

Forrás: Németh György: Görög–római szöveggyűjtemény