logo

IX December AD

II. Agrippa zsidó király fiktív beszéde a zsidó háború előestéjén

„...ti akartok fellázadni a egész Római Birodalom ellen? Nézzétek az athénieket: valamikor Görögország szabadságáért felgyújtották városukat, és az elbizakodott Xerxést — aki a szárazföldön hajón járt, és a tengeren lábon kelt át, akinek a birodalma határtalan volt, és Európa kicsiny volt hadseregének — üldözőbe vették, mikor egyetlen hajón menekült, és a kis Salamis-szigetnél az óriási ázsiai hatalmat megtörték; és íme, ezek a görögök most a rómaiak alattvalói, és a várost, amely valamikor Görögország legelső városa volt, most itáliai parancsra kormányozzák.
Azután a lakedaimónok, akinek büszkeségük Thermopylai, Plataiai és Agésilaos, Ázsia felfedezője: ugyancsak kénytelenek voltak alávetni magukat a rómaiaknak. És a makedónok, akik még mindig Philipposról ábrándoznak, és látják őt, amint Alexandrosszal együtt megalapozza világbirodalmát, beletörődnek a változhatatlanba, és hódolnak azoknak, akikhez a szerencse átpárolt. Megszámlálhatatlan más nép, amelyeket még jobban fűt a szabadság vágya, ugyancsak a rómaiaknak engedelmeskedik.
Csak ti magatok tartjátok szégyennek, hogy alattvalói legyetek azoknak, akik az egész földkerekség urai. Miféle hadseregben, miféle fegyverekben bizakodtok ennyire? És hol a hajóhad, amely megszállja majd a római tengereket, és hol a pénz a hadikiadások fedezésére? Talán azt hiszitek, hogy egyiptomiak vagy arabok azok, akik ellen háborúskodni akartok? Hát nem gondoljátok meg, mekkora hatalom a római birodalom? Vagy nem ismeritek a magatok gyengeségét? Hát nem igázták le már számtalanszor országotokat a szomszéd népek?

A rómaiak viszont az egész világ győzhetetlen urai; de ezzel sem érték be, hanem a világ határán túl is kiterjesztették birodalmukat; mert nem volt elég nekik keleten az Eufratés, északon az Istros, délen Libya, amelyet egészen a sivatagig átkutattak, nyugaton pedig Gadeira, hanem az óceánon túl új világot kerestek, és hadijelvényeiket elvitték az addig ismeretlen Britanniába. És vajon ti gazdagabbak vagytok, mint a gallusok, bátrabbak, mint a germánok, okosabbak, mint a görögök, és többen vagytok-e, mint a földkerekség minden népe?
Honnan veszitek bátorságot, hogy a rómaiak ellen akartok támadni? Erre majd azt mondjátok, hogy a szolgaság nyomasztó. De mennyivel nyomasztóbb lehet a szolgaság a görögöknek, akikről mindenki tudja, hogy a földkerekség legnemesebb népe, és hogy országuk óriási, és mégis engedelmeskednek a római hatalomnak. Ugyanezt teszik a makedónok, akiknek bizonyára több okuk volna függetlenségre törekedni, mint nektek. Hát Ázsia 500 városa nem hódol-e egyetlen úrnak és a consulok hatalmának, mégpedig anélkül, hogy római helyőrség volna bennük?
Minek emlegessem a héniochosokat és a kolchisiakat és a taurisiakat, Bosporos lakosait és a Pontost és a Maiótis-tenger mellett lakó törzseket, akiknek valamikor még nemzeti uralkodóik sem voltak: íme, most 3000 nehézfegyverzetű féken tartja őket, az egykor járhatatlan viharos tengeren pedig 40 hadihajó vigyáz a békére. Mennyivel több joga van igényt támasztani a függetlenségre Bithyniának, Kappadokiának és Pamphyliának, Lykiának és Kilikiának — és mégis megfizetik az adót minden fegyveres kényszer nélkül!

A thrákok, akinek az országa öt napi járóföld széles és hét napi járóföld hosszú, és zordabb és hozzáférhetetlenebb, mint a tietek, és kegyetlenül hideg éghajlatával még el is riasztja a támadót — vajon a thrákok nem engedelmeskednek-e 2000 főnyi római helyőrségnek? Az illírek, akiknek a területe Dalmáciáig és az Istrosig terjed, vajon nem engedelmeskednek-e mindössze két légiónak, amelyek még segítenek is nekik elhárítani a dákok támadásait? És a dalmaták, akik olya gyakran és oly makacsul védelmezték szabadságukat, és minden vereségük után újra meg újra erőt gyűjtöttek új felkelésekre, mind békésen élnek most, egyetlen legio védelme alatt.
De minden más nemzetnél könnyebben megkockáztathatták függetlenségi harcukat a gallusok, mert országuk csupa természetes erődítmény: keleten ott vannak az Alpok, északon a Rhenus-folyó, délen a Pyrenaeus- hegység és nyugaton az óceán. És ámbár ilyen bástyák védik országukat, és ámbár 305 törzsük van, és — ahogy mondani szokták — a jólét minden forrása ott fakad országukban, és áruikkal úgyszólván az egész világot elárasztják, mégis szívesen adóznak a rómaiaknak, és belenyugszanak, hogy ezek tetszés szerint rendelkezzenek országuk javaival. És mindezt nem azért tűrik, mintha elgyávultak vagy elfajultak volna, hiszen 80 esztendeig harcoltak függetlenségükért, hanem a rómaiak hatalma és hadiszerencséje lenyűgözi őket, hiszen sikereket inkább ennek köszönhetik, mint fegyvereiknek.
Így aztán elegendő maroknyi 1200 katona, hogy féken tartsa őket, holott országukban ennél úgyszólván több város van. Ibéria lakosait függetlenségi harcukban sem az országukban bányászott arany nem segítette győzelemre, sem pedig az óriási távolság vizen és szárazon Rómától, sem pedig a lusitanok és a cantaberek harci kedve, sem a közeli óceán, amelynek árapálya még a bennszülötteket is megrémíti, mert a római hadseregek túlnyomultak Héraklés oszlopain, utat törnek a Pyrenaeus- hegység égbenyúló csúcsain keresztül, és meghódították ezeket a távoli, és szívósan ellenálló néptörzseket is, amelyeket most egyetlen legio tart féken.

Van-e valaki közöttetek, aki nem hallotta volna, mily sokan vannak a germánok? Bizonyosan sokan láttátok már, milyen erős és nagy emberek, hiszen a rómaiaknak mindenütt vannak germán hadifoglyaik. Ezek óriási területeken laknak, és még testi erejüknél is nagyobb a büszkeségük. Vitézül szembenéznek a halállal, és bátrabbak, mint a legvérszomjasabb vadállatok. És a Rhenus mégis határt szab támadásaiknak, nyolc római legio leverte őket. Most mint hadifoglyok, rabszolgamunkát végeznek, és népük tömegei futásban keresnek menedéket.
Nézzétek a britannusok védőfalát, éppen ti, akik minden reményeteket Jeruzsálem falaiba vetitek: őket az óceán hullámai védik; olyan szigeten laknak, amely legalább akkora, mint a mi országunk. A rómaiak azonban odahajóztak, leigázták őket, és azóta mindössze négy legio a sziget helyőrsége. De mi szükség van itt még szavakra, hiszen a féktelenül harcias parthusok, akik egész sor néptörzset meghódítottak, és óriási hadseregük is van, túszokat küldenek a rómaiaknak, és mindenki tanulja Itáliában, hogy keleti főnemesek, a béke ürügyén tulajdonképpen rabszolgasorsban élnek.
Tehát a földkerekségnek úgyszólván valamennyi népe meghódolt a római fegyverek előtt. És ti egymagatok háborút akartok indítani ellenük, és nem gondoltok rá, mi lett a karthágóiak sorsa, akik pedig a nagyszerű Hannibállal és nemes föníciai eredetükkel dicsekedhetnek: íme, elhulltak Scipio kardcsapásai alatt. Nem gondoltok Kyrenaiké lakedaimóni eredetű lakosaira, sem Marmarica lakosaira, akik messze a víztelen sivatag határán laknak, nem gondoltok a syrtisiekre, nasamones és a maurus népre, akinek már puszta neve is rémületet kelt, és a numidák mérhetetlen tömegeire, amelyek ugyancsak nem tudnak helytállni a római vitézség előtt.
Így hódították meg az egész harmadik világrészt, amelynek még törzseit sem könnyű felsorolni, s amelyet az Atlanti-óceán határol és Héraklés oszlopai, és amely a Vörös-tengerig az aithiópok megszámlálhatatlan néptörzseit táplálja.

Ezek a népek évente annyi gabonát szállítanak, amennyi Róma lakosságának nyolc hónapig kenyeret ad, de ezen felül mindenféle adóval készségesen hozzájárultak a Birodalom szükségleteihez, és nem tartják ezeket a terheket lealázónak, mint ti, ámbár mindössze egyetlen egy legio tartózkodik náluk. De miért bizonyítsam nektek távoli példákon a rómaiak hatalmát, hiszen itt van bizonyítékul a közeli Egyiptom, amely az aithiópokig és a Boldog Arábiáig tejed és Indiával határos, és a fejadójegyzék szerint Alexandria lakosságán kívül hét és félmillió lakosa van, és mégsem tartja becstelenségnek, hogy a rómaiak főhatalma alatt él.
Pedig milyen bástyája lehetne egy lázadásnak Alexandria városa, óriási lakosságával, gazdagságával és hatalmas kiterjedésével! Mert a város 30 stadion hosszú, és nem kevesebb, mint 10 stadion széles; egy nap alatt több adót fizetnek a rómaiaknak, mint ti az egész esztendőben, és ezen felül gabonával is ellátja Rómát négy hónapra. Minden oldalról jól védett: egyfelől járhatatlan sivatag, a másik oldalon kikötése alkalmatlan tengerpart, a harmadikon folyók és mocsarak határolják.
De mindez nem tudott gátat vetni a rómaiak hadiszerencséjének, és ma az óriási Egyiptomot és a makedón főnemességet mindössze két legio tartja féken. Hol találtok tehát szövetségest a rómaiak elleni háborúra, hiszen az egész világ római már? Talán a néptelen sivatagban? Legfeljebb az Euphratésen túl lakó Adiabéné népében reménykedhettek, mert ezek a rokonaink. Csakhogy ezek alapos ok nélkül nem hajlandók ilyen háborúba bonyolódni, és ha hajlandók volnának, a parthusok akkor is megakadályoznák őket ebben, mert érdekük, hogy fenntarsák a rómaiakkal kötött békét, és bizonyára a fegyverszünet megszegésének tekintenék, ha bármelyik alattvalójuk háborúba indulna a rómaiak ellen.
Szóval nem marad más választás, mint Isten segítségére bízni magatokat. Csakhogy az Isten is a rómaiak szövetségese, mert Isten nélkül bizonyára nem sikerült volna ilyen birodalmat alapítaniuk."



Flavius Josephus A zsidó háború II. 16. Révay József ford.