logo

XXI Aprilis AD

Lex Ogulnia (Kr. e. 300)

Livius X 6.


1. 1. Marcus Valerius és Quintus Apuleius consulok idejében elég békés volt a külpolitikai helyzet. Az etruszkokat nyugalomra kényszerítette háborús vereségük és a fegyverszünet.

2. Az oly sok éven át rájuk mért vereségekkel megfékezett samnisoknak sem volt még okuk, hogy megbánják a nemrég kötött szerződést.

3. Rómában is nyugodtabb volt a köznép, mintegy tehermentesült a város, mivel a sokaság nagy részét a coloniákba küldték. De hogy mégse legyen minden téren teljes a nyugalom, Quintus és Gnaeus Ogulnius néptribunusok viszályt szítottak a polgárság patricius és plebejus vezetői között.

4. Minden alkalmat megragadtak, hogy a köznép előtt vádaskodjanak az atyák ellen, és miután egyéb kísérleteiket nem koronázta siker, olyan vállalkozásba kezdtek, amely nem az aljanépet tüzelte fel, hanem a köznép vezetőit:

5. azokat a plebejusokat, akik már consulságot viseltek és diadalmenetet tartottak, és minden tisztséget elértek, kivéve a papi méltóságokat, amelyeken még nem osztozhattak a patriciusokkal.

6. Tehát törvényjavaslatot terjesztettek elő, hogy az eddigi négy augur és négy pontifex mellé, akiknek a számát úgyis éppen növelni akarták, válasszanak még öt augurt és négy pontifexet – mindet a köznépből.

7. Nem találom az okát, hogy hogyan csökkenhetett az auguri testület létszáma négyre – hacsak nem haltak épp meg közülük ketten –, hisz közismert, hogy az augurok számának páratlannak kell lennie, hogy a három ősi törzsnek,

8. a Ramnesnek, Titiensesnek és Luceresnek mind meglegyen a maga augurja, vagy ha többre van szükség, mindegyik törzs papjainak számát ugyanannyival kell megszorozni. Így is tettek, amikor a négyhez még ötöt választottak, és így számukat kilencre – azaz törzsenként háromra – egészítették ki.

9. De minthogy a testületet a köznépből kellett volna kiegészíteni, az atyák ezt éppúgy nehezményezték, mint annak idején, amikor azt kellett látniuk, hogy a consuli méltóság mindenki prédája lesz.

10. Úgy tüntették fel a dolgot, mintha ez inkább az isteneket és nem őket magukat érintené: az istenek majd gondoskodnak róla, hogy ne szennyezzék be szent szertartásaikat; ők maguk csak azt kívánják, hogy emiatt ne érje szerencsétlenség az államot.

1. Mégsem tanúsítottak komoly ellenállást. Megszokták már, hogy alulmaradnak az efféle küzdelmekben, és jól látták, hogy ellenfeleik már nem azokért a magas tisztségekért küzdenek, amelyekre egykor még vágyakozni is alig mertek, hisz rég megszerezték a többszörös consulságot, censori tisztséget és diadalmeneteket, vagyis mindazt, amiért annak idején a sokszor bizonytalan siker reményével küzdöttek.



Muraközy Gyula - Kopeczky Rita


Forrás: Németh György: Görög–római szöveggyűjtemény