logo

XXII September AD

Sextus Iulius Frontinus feljegyzései Róma város vízvezetékeiről (III)

(Szerk. megj.: A (........) jelzés a latin szöveg hiányára utal)


Az új Anionok a feljegyzésekben 3263 quináriát állítottak be. Megméretvén a kezdeténél találtam 4738 quináriát; többet mint a feljegyzésekben van 1475 quináriával. Hogy ezen a nyereségen nem kapok valami mohón mi mással tegyem kézzelfoghatóbbá, mint azzal, hogy annak nagyobb része maguknak a feljegyzéseknek a víz kivételére vonatkozó adataiban bennfoglaltatik?

Kivétetik ugyanis 4211 quinária. Minthogy egyébiránt a feljegyzésekben nem több mint 3263 quinária foglaltatik, azonkívül kiderítettem, hogy nemcsak azt az 527 quináriát fogták el, ami a mi mérésünk és a kiszolgáltatott mennyiség között van, hanem sokkal többet: ebből világos, hogy még felül is haladja az általunk talált mértéket. Ennek a dolognak a magyarázata az, hogy miután a víz ereje magával ragadóbb, ha csendes mint ha gyors folyóból vétetik ki: gyorsasága által maga megbővíti mértékét.
Nem kételkedem, hogy lesznek, akik megfogják jegyezni, hogy sokkal nagyobb bőség találtatott a mérések állal, mint ami a hivatalos feljegyzésekben volt. Ennek az oka azoknak a tévedése, akik kezdettől fogva nagyon kevés szorgalommal végezték az egyes vizek becslését. És hogy azt higgyem, hogy a nyártól vagy a szárazságtól való félelem miatt tértek el annyira az igazságtól annak ellentmond az, hogy én július hóban találtam mindeniknél a fent irt bőséget, ami azután az egész nyár alatt megvolt.

Bármi volt azonban az ok, az fel van fedve, hogy 10.000 quinária elveszett, pedig a fejedelmek az engedélyezéseket a feljegyzésekben kitüntetett mértékhez alkalmazzák. Következő eltérés, hogy más mértékek vannak a kezdeteknél, más és pedig nem csekélységgel kevesebb az ülepítő medencéknél és legkevesebb van aztán a szétosztásnál.
Ennek az oka a vízvezeték kezelők csalása, akiket rajta kaptuk azon, hogy a közös vezetékekből magánosok használatára vizet adtak. De a földtulajdonosok közül is akiknek a földjeik a víz körül van vezetve, a legtöbben átfúrják a vízvezetékek testét aminek a következménye az, hogy a köz-vezeték útját magánemberek, vagy kertek öntözése érdekében feltartóztatják.
Ám az efféle hibákról sem többet sem jobbat mondani nem lehet, mint amit Caelius Rufus mondott azon a gyűlésen, amelynek tárgya a vizek voltak. Bárcsak mi most azt, hogy mindezek hasonló szabadsággal használtatnak, ne rosszindulat által hagynánk jóvá, de öntözött szántóföldeket, tanyákat, vendéglőket és az örökös ugró-kutakra szerelt megszakításokat találtunk. Mert, hogy álcímeken egyik víz a másik helyett vétetik ki: a többi között kisebb hibák. Azonban, amik a vízkiszolgáltatást csökkentették, azok közé kell sorolni azt, ami körülbelül a Caelius és az Aventiniis hegy körül történik.

Ezek a dombok, mielőtt a Claudia bevezettetett, a Marciát és Juliát használták, de amikor Neró császár a Claudiát boltíves építménnyel magasabbra emelte és az Isteni Claudius templomáig elvezette, hogy ott osztassék szét: az előbbiek nem hogy szaporodtak volna, hanem inkább elvesztek. Ugyanis nem kapcsolt hozzá kiömlő medencét, hanem ugyanazokat használta, amelyeknek megmaradt a régi elnevezése jóllehet a víz megváltozott
De már eleget mondottam mindeniknek a bőségéről, az egyes új vízszerzésekről, a csalásokról és Hibákról, amelyek azok körül történtek; hátra van, hogy azt, hogy kiszolgáltatott vizet - és pedig azt is ami álcím alá van rejtve, milyen (hogy úgy mondjam) tömegben találtunk, a vizek neve és a város tájékai szerint megkülönböztessük.
Tudom, hogy ez az összefoglalás nemcsak hogy soványnak, hanem kétségesnek is fog látszani, azért egész röviden mégis egybeállítjuk, nehogy mintegy a hivatalnak valami hiányossága mutatkozzék.

Azokról, amelyeknek elég az összegét ismerni, szabad lesz a könnyebbekre áttérni. Amint tehát a 14018 quinária szétosztása, ép úgy mert mindaz, ami valamelyik vízből a másiknak a segítségére adatik és kétszer szerepel mint kiszolgáltatás, egyszer jő számításba. Ebből a városon kívül osztatik szét 4063 quinária, amelyből a császár számlájára esik 1718, magánosoknak pedig 2345.
A maradék 9955 quinária a városon belül osztatott szét 247 kiosztó medencébe, amelyekből a császár számlájára kiadtak 1707 /2, magánosoknak 3847 és közhasználatra 4401 quináriát. Ebből a X. és IX. tábornak 279 quináriát; 95 közműnek 2401 quináriát, 39 hivatalnak 386 quináriát, 591 tónak 1331 quináriát adtak ki.

De ezt a megkülönböztetést a vízvezetékek nevei és a város tájékai szerint is részletezni kell.
A 14018 quináriából tehát, amelyet mint az összes vízvezetékek által szolgáltatott víz összegét állapítottunk meg, az Appia neve alatt a városon kívül csak 5 quinária adatik ki, minthogy a forrása alacsony fekvésű, míg a további 699 quinária a városban osztatott szét a II., VIII., IX., XI., XII., XIII. és XIV. kerületben 20 kiosztó medencébe.
Ebből a császár számlájára 151, magánosoknak 194 és a köznek 354 quinária adatott ki, amelyből az I. tábornak 3 quinária, 14 közműnek 123, 1 hivatalnak 2, 92 tónak 226 quinária jutott.

A régi Anioból a városon kivül kiadatott a császár számlájára 104, magánosoknak pedig 404 quinária. A maradék 1102, quinária a városon belül osztatott szét az I., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX., X., XI., XII., XIV. kerületekben 35 kiosztó medencébe.
Ebből kiadatott a császár számlájára 60 quinária, magánhasználatra 490 quinária, közhasználatra 552 quinária. Ebből jutott az I. tábornak 50 quinária, 19 közműnek 196 quinária, 9 hivatalnak 88 quinária, 94 tóba 218 quinária.

A Marciából a városon kívül kiadatott a császár számlájára 269 quinária, magánosoknak 568, a többi 1098 quinária a városon belül osztatott szét az I., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX., X., XIV. kerületben 51 kiosztó medencébe, amelyből a császár számlájára adatott ki 116, magánosoknak 543 és közhasználatra 439 quinária. Ebből a IV. táborba ment 41 quinária, 15 közműnek 41 quinária, 12 hivatalnak 104 quinária, 93 tóba 253 quinária.

A Tepulából kiadatott a városon kiviil a császár számlájára 58 quinária, magánosoknak 56. A többi 331 quinária a városon belül osztatott szét a IV., V., VI., VII. kerületekbe 15 kiosztó medencébe.
Ebből a császár számlájára 34 quinária, magánosoknak 247 quinária és közhasználatra 50 quinára esett. Ebből az I. táborba 12 quinária, 3 közműnek 7 quinária, 13 tónak 31 quinária.

A Iuliából kifolyt a városon kivül 85 quinária, magánosoknak 121 quinária, a maradék 597 quinária a városon belül osztatott szét a II., IIl., V., VI., VIII., X., XII. kerületben 17 kiosztó medencébe. Ebből a császár számlájára 18 quinária, magánosoknak 196, közhasználatra 383 quinária, amelyből a III. táborba ment 69 quinária, 10 közműnek 182 quinária, 3 hivatalnak 67 quinária, 28 tóba 65 quinária.

A Virgo neve alatt a városon kivűl kifolyt 200 quinária, a többi 2304 quinária a városon belül osztatott szét a VII., IX., XIV. kerületben 18 kiosztó medencébe. Ebből a császár számlájára 549, magánosoknak 338 és közhasználatra ment 1417 quinária, amelyből 2 hivatalnak 26 quinária,

25 tóba 61 quinária, 16 közműnek 1330 quinária adatott. Ebben magától érthető a benne foglaltatik az Euripo, amely maga 460 quináriát adott. Az Alsietinának 392 quináriája van, amelyet egészben a városon kívül használnak el, éspedig a császár számlájára 254 qui-náriát, magánosok 138 quináriát.

A Claudia és az új Anio a városon kívül mindenik a saját vezetékéből szolgáltatja a vizet, a városon belül összevegyülnek. Éspedig a Claudia a városon kívül kiadott a császár számlájára 217 quináriát, magánosoknak 439 quináriát.

Az új Anio kiadott a császár számlájára 731 quináriát, magánosoknak 414 quináriát. A kettőnek további 3824 quináriája a városon belül osztatott szét a város 14 kerületében, 92 kiontó medencében. Ebből a császár számlájára 779 quinária, magánosoknak 1839 quinária, közhasználatra 1206 quinária esett, amelyből a IX. tábornak 104 quinária, 18 közműnek 522 quinária, 12 hivatalnak 99 quinária, 226 tóba 481 quinária jutott.

Nerva császár idejéig a vizeknek ez a mennyisége volt nyilvántartva: most a gondos fejedelem előrelátásából ez a vízvezeték-felügyelők csalárdságából, vagy egyébként kárba veszett vízzel, mintegy újonnan felfedezett forrásokkal növekedett és a legközelebb nyilvánosságra hozott bőséggel bír.
Akkor azután gondos részeltetéssel szétosztatott, hogy az egyes kerületekbe több víz jusson, úgymint a Caeliusra és az Aventinusra, amelyekre egyedül a Claudia volt bevezetve a Nero-féle íveken.
Ennek az lett a következménye, hogy ha valahol javítást kellett csinálni, a nevezetes hegyek szomjaztak. Ezekre most több víz megy és különösen a visszaadott Marcia, nagy munka árán a Caeliustól egészen az Aventinusig van vezetve. Azután a város minden részében úgy a régi, mint az új tavak különböző vizekre kapcsolt két-két ugrót kaptak, úgyhogy ha valami ok miatt az egyik akadályozva van, miután a másik működik, a használatban ne legyen fennakadás.

Nerva császárnak, kegyes fejedelmének ezt a gondosságát napról-napra érzi a földkerekség királynéja és úrnője, amely mint a föld istennője áll, akihez nincs semmi hasonlóan szerencsés: és még inkább érezni fogja az Örök Város egészsége a kiosztó medencék, a művek, hivatalok és tavak számának megnövelése folytán. Nem kevesebb haszon háramlik az ő engedélyei megnövekedéséből a magánosokra is és azok is, akik eddig félve vezettek el tilalmas vizet, most az engedélyezés folytán bátran élvezik azt.
Még az elvesző vizek sem haszontalanok: más már a tisztaságuk képe, tisztább az ízük és megszűntek a nehéz éghajlat okai, amelyek miatt a régieknél a városnak gyalázatos levegője volt. Nem felejtem el, hogy tartozom művemnek az új vízkiosztás elrendezésével, de mivel ezeket a megnövelésekkel kapcsoltuk össze, megérthető, hogy csak azokat kell felemlíteni, amelyek felhasználtattak.

Nos, még ez sem elég abból a pontos szorgalomból, amit a fejedelem polgárai előtt nyilvánít, abban a hiszemben lévén, hogy keveset tett oltalmunkra és élvezetünkre, hogy ilyen nagy mennyiséggel bővítse azt, ha azzal azt magát tisztábbá és kellemesebbé nem tenné?
Megéri a fáradtságot, hogy menjünk rajtuk végig, amik által ő egyesek hibáinak kijavítása révén valamennyinek hasznát szolgálta. Mert mikor nem volt a mi városunknak vize zavaros és iszapost ha akármilyen kis zápor vonult is el fölötte?
Sem, mert eredeténél fogva valamennyinek ez a természete, vagy mert amelyek forrásokból vétetnek, mind ebben a hibában szenvednek, különösen a Marcia és Claudia és a többiek, amelyek fénye a kezdetüktől fogva kifogástalan, az esőtől semmit, vagy csak igen kicsit piszkolódik be, ha épített kutak vannak közbe iktatva.

A két Anio kevésbé marad tiszta, mert folyóból vétetnek és sokszor még derült időben is zavarosak lesznek, mert az Anio, jóllehet tiszta tóból folyik ki, omlékony partjaiból mégis hoz valamit, amitől megzavarodik, mielőtt a medrébe ér és ezt a hibát nemcsak téli vagy tavaszi, hanem nyári esők után is mutatja, amikor megszűnik a vizeknek kellemes tisztasága. Ugyanis az egyik közülük, éspedig a régi Anio, minthogy ennek az esése kisebb, a hibát magában tartja, az új Anio azonban megrontotta a többit is, mert - mivel magasan folyik és bőséges vizű - a többi hiányait pótolja.

A vízvezeték-kezelők járatlansága folytán pedig, - akik idegen tartályokba sűrűbben bevezették, mint ahogy azok megtöltésére szükség volt, - a kielégítő vizeket is beszennyezte, különösen a Claudiát, amely sok ezer lépés hosszban a saját medrében vezették, végül Rómában az Anioval összevegyítve ekkorára elveszítette sajátosságát és a rászorulóknak olyannyira nem volt segítségére, hogy azoknak oktalansága folytán, akik a vizeket nem úgy osztották meg, amint kellett volna, többnyire mind igénybe vétetett. Azt találtuk, hogy maga a Marcia, - amely tisztaságára és hűvösségére nézve a legértékesebb, - a fürdők és kelmefestők által es viszonylagosan undok szolgáltatásra is használtatik.
Jónak láttam tehát megkülönböztetéseket tenni és valamennyit úgy beosztani, hogy különösen a Marcia teljesen ivásra szolgáljon es a többi a maga sajátságának megfelelő alkalmas szolgálatra jelöltessék ki, mint ahogy a régi Anio több oknál fogva - minthogy alacsonyabb helyről vétetik s így kevésbé egészséges - a kertek öntözésére s magában a városban piszkosabb szolgálatra van felhasználva.
S fejedelmünknek nem volt elég, hogy a többinek bőségét és kecsét visszaállította: úgy látta, hogy az új Anio hibáit is ki lehet küszöbölni és elrendelte, hogy mellőzve a folyót, abból a tóból kell venni, amely a sublaceumi Nero-féle nyaraló fölött van, ahol a legtisztább.
Minthogy ugyanis az Anio Augusta Treba felett keletkezik, részint mert sziklás hegyekről folyik le - minthogy maga a község körül kevés művelés alatt álló föld akad, - részint mert a tó abban a magasságban, amelyben kivétetik, a körülövező erdők homálya által is árnyékolva van - egészen hidegen és tisztán érkezik oda.

A víznek ez a szerencsés tulajdonsága a Marcia minden jóságával egyenértékű fog lenni, bőségben pedig azt fölül fogja múlni es mint ilyen fog azon csúnya és zavaros víz helyébe jönni, az új szerzőség címével Nerva Traianus Augustus császár-fejedelmet tisztelve meg.
Most az következik, hogy megismertessük a víz vezetésének és oltalmazásának a jogát, amelyek közül az egyik a magánosoknak a közjavak élvezetében korlátok közé szorítására, a másik pedig maguknak a vezetékeknek megóvására vonatkozik. Míg ezek között messzebbmenőleg előszedem az egyesekről alkotott törvényeket: úgy találom, hogy azok közül némelyik az öregeknél másképen volt emlékezetben tartva.

A régieknél minden víz közhasználatra szolgált és ez a következőképen volt biztosítva: „Magános ember piás vizet, mint ami a tóból lép a földre el ne vezessen,” (ugyanis ezek a törvény szavai) ami annyit jelent, hogy „ami a tóból árad ki.” Ezt mi veszendőnek mondjuk és ez a víz csak a fürdők és kelmefestő műhelyek használatára adatott és adószerű díj volt érte megállapítva, ami közcélra fordíttatott. Valami a város fejeinek házába is adatott a többiek beleegyezésével.
Hogy azonban mely hivatalt illette meg a víz engedélyezésének és eladásának joga: az magukban a törvényekben is különbözőképen van. Ugyanis úgy találom, hogy egyszer az aedilisek máskor a censorok adták az engedélyt, de nyilvánvaló, hogy amikor censorok voltak az államban, leginkább ő tőlük kérték: mikor ezek nem voltak, ez a jog az aediliseké volt.

Ebből látható, hogy az ősöknek mennyivel nagyobb gondját képezte a közhaszon, mint a magánosok élvezete, mikor még az a víz is, amit magánosok vezettek közhasználatra szolgált. Úgy találom azonban, hogy minden egyes vízvezetéknek az oltalmazása meg volt szervezve és az utódoknak is kötelességükké tétetett, hogy a vezetékek körül bizonyos számú kézműves szolgát tartsanak a városon kívül és bizonyos számút a városon belül és pedig úgy, hogy azoknak a neve, akiket ezen szolgálatra tartani fognak és hogy mely környékben: nyilvános táblákon legyen felírva.
Ezek működésének ellenőrzése valamikor a censorok és aedilisek feladata volt, olykor azonban quaestorok is teljesítették ezt a a tisztet, amint kitűnik abból a senatus határozatból, amelyet C. Licinius és Q. Fabius consulsága idejében alkottak.
Hogy milyen gond volt arra, hogy valaki meg ne merészelje a vezetéket rongálni vagy pedig engedélyezetlen vizet ne merészeljen elvezetni, sok mindenből kivehető, de különösen abból, hogy a Circus maximust az aedilisek vagy a censorok engedélye nélkül még a circusi játékok idejében sem lehetett felöntözni és ez, amint Ateius Capitonál olvassuk, akkor is érvényben maradt, amikor az ügyek vitele a gondnokokhoz került. A szántóföldeket pedig, amelyeket a törvény ellenére közvízzel öntöztek, közvagyonná tették.

A földvásárlókra azzal együtt, aki a törvény ellen cselekedett szintén birság volt megállapítva. Magukban a törvényekben ez a következőképen van kimondva: „A vizet ahol közhasználatra folyik, gonosz szándékkal senki be ne büdösítse. Aki pedig bebüdösíti, 10.000 sestertiusra büntettessék.” „Be ne büdösítse” úgylátszik azt jelenti, hogy „bűzössé ne tegye.”
Ennek okáért az aedilis curuliseknek meg volt parancsolva, hogy minden egyes faluban, azok közül, akik ott laknak és major (.......) egyént jelöljenek ki, akiknek felügyelete alatt az aedilinsek adassék át.

Az első és műveinek és hivatalainak mintegy örökös gondnoka Agrippa az aedilisi tisztség után consul viselt férfiú volt, aki már leírta, hogy aszerint, amint a mennyiség engedi a vizekből mit kell adni a közműveknek, mit a tavaknak és mit a közhasználatnak. Saját személyzete volt, amely a vízvezetékeket, a medencéket és tavakat oltalmazta. Augustus kijelentette, hogy ezt ő örökségképen hagyta reá.
Ö utána Q. Aelius Tuberó és Paullus Fabius Maximus consulsága alatt az ügyben, - amely addig az ideig mintegy önkényileg vitetvén, határozott joggal nem bírt - senatus határozatokat hoztak s azokat mint törvényt kihirdették.
Augustus is rendeletben összefoglalta, hogy azok, akiknek Agrippa feljegyzései szerint vízvezetékük volt, azt milyen joggal használhatják, az egész ügyet a saját szolgálatába hozván át.

A mértéket is - amelyről szó volt - megállapította és a dolog gyakorlásának rendben tartására Messala Corvinust, - aki mellé Postumius Sulpicius Praetorius és L. Cominius Pedarius segítségül adattak - gondnokká tette. Részükre, mint hivatalnokok részére jelvények engedélyeztettek és hivatalukról az alább írt senatus határozatot hozták.
„ senatus határozat, amely szerint Q. Aelius Tubero és Paullus Fabius Maximul consulok, hűséges férfiak azok dolgainak elrendezéséről, akik a senatus egyetértésével a felséges Caesar által a közvizek gondnokaivá neveztetnek ki, előterjesztést tévén: ebben az ügyben a következő határozat hozatott: „Úgy tetszett ennek a testületnek, hogy azoknak, akik a közvizek Ügyeit intézik, mikor ez ügyben a városon kívül vannak két-két lictorjuk, három-három közszolgájuk, egy-egy építészük, továbbá annyi írnokjuk, darabuntjuk és kikiáltójuk legyen, mint amennyi azoknak van, akik a népnek gabonát osztanak. Amikor pedig ezen ügyben a városban működnek a lictorokon kívül ugyanazt a személyzetet használják.

Hogy ezen senatus határozatból kifolyólag a vizek gondozóinak mely szolgákat szabad használniuk, azokat a legközelebbi tíz nap alatt, mint ahogy ez a senatus határozat keletkezett: jelentsék be a kincstárnál, akiket pedig így bejelentettek, azoknak a kincstartó praetorok bér fejében adjanak annyi élelmiszert, mint amennyit a főkincstartók gabonában évenként kapni szoktak és fizessenek nekik annyi pénzt, mint amennyit maguknak becsületesen kifizetniük szabad.
Egyébként táblákat, papirost és más egyebeket, amikre a gondnokságnak szüksége van. Q. Aelius és Paulus Fabius consulok együtt vagy külön-külön - ha jónak látják azoknak a praetorok-nak a bevonásával, akik a kincstár élén állnak - szolgáltassák ki.” Minthogy pedig az utak gondozói az év egy negyed részében a gabonahivatalban is működtek, ugyanúgy a vízvezetéki gondnokok is legyenek mentesek a magán- és közszolgálattól.